|
1981. május 17-én látta meg a napvilágot egy londoni kórház szülészeti osztályán. Apja George Warden amerikai üzletember, míg anyja egy letűnt korból fennmaradt, mára elszegényedett angol arisztokrata egyetlen gyermeke, Celeste Gray. Az anya apja ragaszkodott hozzá, hogy nevük valamilyen formában tovább öröklődhessen, ezért született meg végül a Gray-Warden összetétel.
A kis Nicholast gyors egymásutánban követték a testvérek; Agnes, Rose és végül a kis Ian. A család New Yorkban telepedett le, és hála az apának, viszonylag jó körülmények között éltek - eltekintve attól, hogy időnként felütötte a fejét az a pletyka, hogy George szívesen tölti olyan nőkkel a szabadidejét, akik nem a felesége. Mint később kiderült, a fiai ebben is rá ütöttek.
A gyerekek számára az Áldottak létezése nyílt titok volt, hiszen apjuk nem rejtette hét lakat alá azt, hogy minek köszönheti az a számos sikeres üzletet, amelyeket az évek alatt kötött. Mások befolyásolásából ugyanolyan presztízs-kérdést csinált, mint abból, hogy gyermekeit a lehető legjobb taníttatásban részesítse. Nick különböző magániskolák sorát próbálhatta ki, mielőtt még megállapodhatott volna. A fiú nem volt különösebben jó tanuló, és a pocsék jegyei miatt George elsősorban az intézményeket okolta - amikor az apa rájött, hogy pénzzel sem lehet feljebb tornázni a bizonyítvány átlagát, végül nem kísérletezett tovább.
Tizenhat évesen került Shelter House-ba, amikor világossá vált, hogy örökölte apja tudományát. Nick, aki nem igazán illeszkedett be az amerikai oktatásirendszer érzékeny hierarchiájába, a Menedékházban szinte megtáltosodott - ebben külön szerepe volt a temperamentumos hölgyikének, Iris Dashwoodnak, akivel néhány röpke hónapig érzékeny szálak fűzték össze. A szakításban szerepe volt annak, hogy a már akkor heves vérmérsékletű kamasz egyszerre több vasat tartott a tűzben, és nem bírt lehorgonyozni egyetlen lány mellett sem. A szakítás körülményeiről azóta sem beszél, kínos volt, és túl fájdalmas nyomokat hagyott az egóján.
Későbbi feleségét is ezen falak között ismerte meg Deborah Moore személyében - a rossz nyelvek szerint csak azért kezdett ki vele, mert Debbie képviselte Iris legnagyobb ellenszenvét az egész házban. Nem gondolta komolyan a kapcsolatot a lánnyal, de húsz évesen mégis oltár elé kellett állniuk, ugyanis útban volt a kis Rachel.
A házasság viharos volt, mert nem szerelemre épült, de a kislányát az első pillanattól óvta, és szerette; Rachel lett az élete értelme. A gyerek születése után, szülői segítséggel befejezte a főiskolát, és apja egyik cégénél kezdett dolgozni, mint értékesítő. Nick teljesen eleveszett a szürke hétköznapok forgatagábam mire pedig észbekapott, már ott tartott ahol valamikor az apja, és a boldogságot idegen nők ágyában kereste.
Majdnem tizenhárom évet éltek le látszatházasságban, mire Debbie úgy döntött, hogy új életet kezd a lánya egyik tanárával. Hónapokig tartott a koncon való marakodás, és a kislány felügyeletéért folytatott harc, mire Nick félig megkopasztva, immár szabadon folytathatta tovább az életét. Nem a vagyoni veszteség zavarta igazán, hanem hogy imádott kislányát elszakították tőle, és csak meghatározott időben láthatja a gyermeket.
Néhány hete értesült arról, hogy a régi almamáter új mentorokat keres. Sokat gondolkodott rajta, hogy belevágjon-e, hiszen jelenleg egykori kedvese irányítja vasmarokkal az intézményt - végül mégis összeszedte maradék bátorságát, kiadta new yorki lakását, és felmondott apja cégénél, hogy megindulva a Sziklás-hegység felé munkát kérjen Iristől.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
