|
Alice Warden |
1998. december 13. | 16 éves | növendék | Mentora: Gemma Morgan |
melankólia és érzékenység
|
Tulajdonságok |
Pozitív:
-
őszinte
-
jó hallgatóság
-
illedelmes
-
megbízható
-
tud titkot tartani
-
komoly
-
intelligens
-
érzékeny
-
szeret olvasni és rajzolni
Negatív:
-
visszahúzódó
-
csendes
-
szorongó
-
rosszabb napjain csak harapófogóval lehet kihúzni belőle valamit
-
melankolikus, álmodozó
-
paranoiás, hajlamos pánikolni
-
félénk
-
szégyenlős
-
nincs önbizalma
-
gyakran elveszik az álom és a valóság között
-
ideges típus, a legapróbb dolgokon is kiborul
|
képessége |
Álomjárás: Alice Áldását igen könnyű leírni, bár a következményeit nem lehet ilyen módon behatárolni. A lány képes mások fejébe belemászni, ha az emberek alszanak, és az álmaikat nemcsak látja, de részt is tud venni bennük, vagy saját kedvére formálhatja őket. Alice egy második valóságként éli meg az álmokat, tisztán emlékszik mindegyikre, és amit az álmokban érez, azt a valóságban is érzi. Akinek Alice az álmában járt, és megzavarta annak rendszerét, ébren is érezheti hatását - másnap figyelmetlen, fáradt lesz, fájhat a feje, ritka esetben azonban alaptalan félelem vagy boldogság járhatja át az embert attól függően, Alice mit változtatott meg az álomban. |
Előtörténet |
Alice nem a vér szerinti gyerekük Wardenéknek. Hosszú, eredménytelen próbálkozások után Delilah és Benjamin Warden úgy döntöttek, örökbe fogadnak egy babát, így került hozzájuk egy csodálkozó, kék szemű csöppség. A házaspár azonnal megszerette a kicsit, és úgy szerették, mint a sajátjukat. Még az sem változtatott a helyzeten, amikor az asszony nagy hírt jelentett be: teherbe esett.
Alice három éves volt, amikor megszületett az új jövevény, Tyler. A szülők attól tartottak, hogy lányuk nem fogja elfogadni a kisbabát, de Alice azonnal el volt ragadtatva öccsétől. Igazi nagylányként próbált figyelni rá, és segített az anyjának a maga hároméves szintjén. Ez később sem változott meg, jó testvérek módjára együtt játszottak, és Alice mindig féltő gonddal vigyázott Tylerre.
Akkor kezdődtek a gondok, amikor a kislány elérte az iskolás kort. A beilleszkedés nem ment neki; akárhogy is próbálkozott, sosem szerzett barátokat, mindig egyedül ette meg az ebédjét, és gyakran találta magát a gúnyolódások középpontjában. Visszahúzódó és magánakvaló gyerek lett belőle, aki úgy védekezett a külső támadások ellen, hogy egy belső világot alakított ki magának, ahová elbújhatott mindenki elől. Wardenék aggódtak nevelt lányukért, ezért még jobban odafigyeltek rá, mint eddig, de az iskolában történt dolgokba nem tudtak beleszólni.
Mire Alice elérte a 14 éves kort, már négy iskolát megjárt. Sőt, még pszichológushoz is elvitték a szülők a lányt, aki azt mondta, hogy minden rendben vele, csupán egy kicsit visszahúzódóbb, mint az átlag gyerekek. Azzal nyugtatták magukat Wardenék, hogy majd kinövi lányuk ezt a viselkedést. Csak arra nem számítottak, hogy Alice elkezd alvajárni. Ők legalábbis azt hitték, hogy a lánynak ez a baja, de csak az Áldása kezdte kibontakoztatni magát. A család egyre gyakrabban vette észre, hogy Alice-szel álmodnak, aki mindig zavartnak és kétségbeesettnek látszott, mintha ki akart volna szabadulni onnan, ahol van. Az iskolában is leromlottak a jegyei, mert félt elalduni, aztán órákon koppant a feje a padon. Alice elkezdett az iskolapszichológushoz járni, hátha együtt rájönnek, mi a baj vele. Ő jött rá végül, hogy Alice Áldott, és felvette egy Segítő ismerősével a kapcsolatot, hogy a lány Shelter House-ban megfelelő segítséget kapjon. |
Képek |
|
shade | admin | szurofka.noemi@gmail.com |
|
|
|
|