FrissítésSúgó

Nao	2015.06.17. 15:31 -
	Cordelia St. James és Jasmine Chase

[5-1]

Quin	Előzmény | 2015.06.24. 16:59 - #5

Láttam elég heves reakciót váltott ki idegenvezetőmből felvetésem, miszerint némi főtt étellel dobálom meg jövendőbeli Mentorom. A vihogásából egyenesen arra a következtetésre jutottam, hogy a fickó határozottan nem szereti, ha kreatív szellemű fiatal lányok megdobálják amerikai gyorskajával, vagyis elég karótnyelt egyén lehet... Persze ezt elég nehéz látatlanban megállapítani, így igyekeztem nem előre utálni, amíg még nem is találkoztam vele. Újabb pillantást vetettem az üknagymamám féle berendezésre, amelyre határozottan ráfért volna némi láng- és festékszórós kezelés. Azután minden bizonnyal sokkal jobban nézett volna ki. - Még szerencse - mondtam némileg félredöntött fejjel. - Itt fennáll a veszélye, hogy az ember belefullad a csipkébe, és a rózsamintába... - jegyeztem meg, s bizonyítás képpen az ágyneműre pillantottam, mely úgy nézett ki, mintha mellette robbant volna fel egy botanikus kert. Ezt követően, számomra elképzelhetetlen okokból Sky elkezdett arról magyarázni, mennyire gáz, ha az ember ide kerül. Nem nagyon értettem az okát, de némileg ingerült hangjából feltételeztem, hogy bizonyára én voltam szóáradatának kiváltó oka. Figyelmesen hallgattam. Igen, talán még az arckifejezésen is érdeklődő volt, különös módon. Megvártam, míg befejezi. Még udvarias is voltam, hiszen egyszer sem szóltam közbe, vagy szakítottam félbe őt. - Hmm... Hát, tudod én nem szeretnék akkora balhét, hogy egyenesen repüljek innen. Ez egy elég nagy lehetőség... Csak szeretem húzni az embereket. És nem kedvelem a túl sok... khmm... szabályt... A legtöbb csak akadályozza az életet - ez tőlem már hosszú monológnak számított, tizenöt percnyi ismeretség után tőlem nem számíthatnak ennél hosszabbra. Még ez is több volt annál, mint amit eredetileg el akartam árulni magamról. Gratulálok! Esetleg nem akarod elregélni azt is, mekkora szegénységből jöttél, és hogy az apád egy ittas állat?! Vagy, hogy majdnem kinyírtál egy tanárt?! dühöngött lényem egy része, és kénytelen voltam némileg igazat adni neki. Láttam, hogy távozni készül, ennek pedig hangot is adott. Mivel nem terveztem vele pizsi partit, nem is nagyon marasztaltam őt. - Ööö... Viszlát? - motyogtam valami kreatív elköszönés félét. - Hercegnő? - meresztettem azután nagy szemeket, de addigra már eltűnt az ajtóban. Hát, oké... gondoltam. Most szereztem egy új... Mit is? Barátot? Ellenséget? Inkább ismerőst. Majd kiderül mi lesz ebből... Majd hosszában elnyúltam az egyik tökéletesre vasalt ágyneműn, azon gondolkozva, mi legyen a következő lépés. Részemről is zárva. Köszi a kört! :D

Nao	Előzmény | 2015.06.24. 16:19 - #4

Hercegnő szenvtelen kijelentésére előbb megdöbbenten pislogtam rá, majd hangosan felnevettem. Az erőlködéstől szinte már fájt a hasizmom, és kicsordult a könnyem – aztán elég volt egyetlen pillantást vetnem a lányra, hogy elmúljon a röhögőgörcs. Kisimult az arcom. – Ja, hogy te ezt komolyan gondoltad? – kérdeztem vissza csodálkozva. Nem estem kétségbe attól, hogy ilyen tervei lennének, elvégre, találkoztam már Seannel; csak meglepődtem, hogy ennyire nyílt elképzelései vannak. – Hát, nem t'om, az emberek többsége nem szokott jól reagálni arra, ha képen találja egy adag virsli meg ketchup. Főleg akkor nem, ha az illető rend- és tisztaságmániás. Szóval, ja... Már a puszta gondolat, hogy Ethan Moreau-t, a rend és fegyelem mintaképét képen találja egy repülő gyors kaja is nevetséges volt, hát még, ha a reakcióját is hozzávesszük! – Ha ilyet tervezel, kérlek, szólj – rántottam meg végül a vállam. – Mozi helyett ez is jó lesz. Láttam, hogy Kiara nincs túlzottan elámulva a szoba berendezésétől. Nem volt nagy cucc, pont, mint a vendégszobák általában; amikor én érkeztem, annyi fodor meg bodor volt a szobámban, mint a nagyi terítőijein összesen sem. Azóta persze megoldottam a dolgot, kezdve azzal, hogy mindegyiket levágtam ollóval, remélve, hogy nem épp egy háromszáz éves családi örökséget rongálok meg. – Majd átrendezheted – jegyeztem meg, mintegy mellékesen, miközben az ajtófélfának dőltem. Nem voltam benne egészen biztos, hogy Hercegnő örült volna-e a társaságomnak a személyes terén belül. – Átfestheted, áthúzhatod az ágyneműt, képek, kis cuccok, poszterek... Csak a nuditást nem szeretik túlzottan a mentorok. Még akkor sem, ha Bradley Cooper van rajta. Vagy Jessica Alba. Aztán megint elnémultam. Elég hülyén éreztem magam, hogy játszom itt a nagy idegenvezetőt, miközben pontosan jól tudtam, hogy Kiara mennyire tojik mindenre, amit mondok, vagy ha nem is így van, hát nem tart elég szívélyesnek arra, hogy megossza velem a gondolatait. Jobb volt hát kitálalni. – Figyelj, tudom, hogy pocsék érzés ide kerülni – fújtam ki a szememből néhány tincset félig-meddig ingerülten. – Senkinek sem könnyű, oké? Úgy érzed, egyedül vagy, meg minden... Vagy jobb lesz, vagy nem. Nem tudom. Én is pont annyira vagyok hazai pályán, mint te. Csak gondoltam szólok, hogy megéri adni egy esélyt; hidd el, nem tudsz olyat kitalálni, amit ez a ház ne látott volna már. Ember, hát évszázadok óta hozzánk hasonlók járnak ide! Persze, nem az, tökre benne vagyok a csínytevésbe, de jobb, ha az ember a csúszás irányába kormányoz, vagy mi a fene.  Oké, így utólag, ez a nagy őszinteség még gázabb helyzetbe hozott, mint előtte; most már nem csak idegenvezető voltam, hanem észosztó is. Király. Kezdett olyan érzésem lenni, hogy Kiara a legkevésbé sem kíváncsi sem a mondandómra, sem a társaságomra. – Á, jobb, ha elhúzok – morrantam fel, és ellöktem magam az ajtófélfától. – Ha akarsz valamit, az egyes hálóban vagyok. – Ja, mert valószínű, hogy majd pont odajön, aztán együtt olvassuk a Glamourt...– Az biztos, hogy új dolog volt megismerni, Hercegnő. Sok sikert! Hogy a túléléshez, szökéshez vagy a beilleszkedéshez? Azt neki kellett eldöntenie, mert itt minden marhára rajta, meg a hozzáállásán múlt. Meglepődtem volna, ha egyáltalán köszönetet mond, így megálltam a késztetést, hogy egy szarkasztikus felhangú "szívesen"-t odanyomjak a végére, és egyszerűen sarkon fordultam. De legalább a könyvem megvolt. Lezárt, a részemről. :)

Quin	Előzmény | 2015.06.23. 12:55 - #3

Gondolataimba merülve sétáltam. Az egyetlen, amit igyekeztem elkerülni, az az ütközés volt egy lovagi páncéllal, mert valahogy aznapra nem terveztem felkenődést egy rozsdás vasdarabra. Míg idegenvezetőmet figyeltem - aki mellesleg egy szót sem szólt az épület barokk stílusú homlokzatáról, vagy hasonlókról egy ideje - volt időm körülnézni a folyosókon is, bár a felettébb rusnya festményeken kívül nem nagyon láttam semmi néznivalót. Emberek sehol. Élet, sehol. Egy eldobott csokipapír sem hirdette, hogy errefelé valaha kialakult a civilizáció, szerintem még a lépteink is visszhangoztak a falak között. Majd meghallgattam rövid beszámolót leendő Mentoromról. A hallottak alapján, pedig nem hittem volna, hogy hamar egy hullámhosszra kerülünk Mr. Moreau - val. Maga lehet a megtestesült empátia, állapítottam meg gondolatban. - Ebben az esetben valószínűleg nem kedveli, ha az ember esetleg... nem is tudom... véletlenül hozzávág egy hot - dogot? - érdeklődtem ártatlanul, miközben érdekes arckifejezést öltöttem. Ezt a viccet már egyszer eljátszottam, emlékeim szerint egy túlbuzgó szociális munkással. Mondhatni, nem villanyozta fel túlzottan az incidens, ami engem speciel egyáltalán nem tudott felizgatni. Ezek után igyekeztem némi érdeklődést mutatni a rettegett kerítés irányába. Először is arra terelődtek gondolataim, vajon mindig vannak - e őrjáratok, például arra biztosan nem számít a helyőrség, hogy valaki fényes nappal akar kijutni a valóságba, vagy ilyesmi. Valamint eltűnődtem azon is, van - e térkép valahol az őrjáratokról... - Gondolom nem örülnének túlzottan, ha egy véletlen vihar esetleg kidöntené azt a gyanútlan kerítést... - inkább kijelentettem, mintsem kérdeztem ezt. Amúgy is, egyáltalán nem tudom úgy összpontosítani az erőmet, hogy azt csinálja, amit én akarok. Egyelőre pedig nem állt szándékomban merényletet elkövetni a biztonsági védvonal ellen. Talán a későbbiekben... Mindenesetre nem árt néha felmérni az erőviszonyokat. Majd a szobám ajtajához értünk. Az arra kifüggesztett névtáblára bámultam, mintha nem akarnám elhinni, hogy a saját nevem szerepel rajta. Mellette pedig egy másik név... Gwendolyn Mills... Természetesen egyáltalán nem tűnt ismerősnek. Mégis honnan lenne ismerős? Alig fél órája kerültem ebbe a rejtélyes intézménybe, ahol az egyetlen felnőttkorú egyén, akivel találkoztam, hat másodperc alatt elszelelt. - Biztosan... - makogtam elég kevés meggyőződéssel a hangomban. Majd benyitottam az ajtón, mely szerencsére nyitva volt. Egy elég tágas, és fényes szobába jutottam, két ággyal. Mindkettő be volt ágyazva, és nem nagyon tudtam eldönteni, melyik foglalt. Végül mégis az egyik alvóhelyre hajítottam az elég lapos csomagomat. Nem igazán tudtam mit gondoljak a helyről. Leginkább úgy nézett ki, mintha egy másik korból pottyant volna oda a berendezés, kicsit nagymami stílusú csipkés párnahuzattal, és lámpaburával. Elkelt volna némi személyes holmi. Persze, ezen könnyen segíthetek...

Nao	Előzmény | 2015.06.23. 11:11 - #2

Lassan, de biztosan ébredtem rá, hogy Simba lánya nem mostanában fog behisztizni és azt kiabálni, hogy "Sosem leszel olyan, mint Mufasa", főleg azért, mert más egyebet sem nagyon mond. Ellenben velem. Talán a stressztől dumáltam ennyit? Mindenesetre, az a kevés dolog, amit mondott, legalább nem volt teljes hülyeség, sőt, némi ráció is volt benne. – Mr. Moreau? – kérdeztem vissza elismerően, majd füttyentettem egyet, hangosan és hosszan. Ennyit legalább megérdemelt szegény csaj. – Hát, az szép menet lesz. Egyszer nem használtam poháralátétet, és két hétig moshattam az ablakokat. – Biztos voltam benne, hogy a morcos mentorbácsinak is megvannak a maga jó oldalai, kezdve azzal, hogy az Áldását minden bizonnyal jól kezeli, és amilyen zárkózott, másoknak sem fog soha kotyogni a Shelterről. De amikor éppen vöröslő fejjel kiabál veled, mint valami pulyka, akkor a legkevésbé a jó tulajdonságait tartod szem előtt. Miután ezt kinyilatkoztattam, egy darabig csönd telepedett közénk, az a kínos fajta. Próbáltam nem arra gondolni, hogy Hercegnő (nem azért, mert finnyás lenne, hanem szimplán Kiara miatt) talán sorozatgyilkos, az a sunyi fajta, és igazából nem is Áldott, csak áldozatot szedni tért be, és most épp a halálomat tervezgeti mögöttem, síri csendben. Nyomasztani kezdett, hogy ennyire nincs a szobáján kívül senki – bár mintha a halastó felől hangokat hallottam volna, talán néhány nagyokos ott akart úszni, vagy ilyesmi. Szóval megint nem bírta tovább, és beszélni kezdtem. – Elég sok dolog van Shelterben, csak nem tudom, mi érdekel – rántottam meg a vállam, olyan szorosan markolászva a könyvem gerincét, hogy elfehéredtek az ujjaim. Ha kiderülne, hogy Hercegnő mégis sorozatgyilkos, fejbe tudom vele vágni, vagy ilyesmi. – Mármint, hogy érdekel-e valami... Van tanítás is, meg minden, de hát most nyár van. Mondjuk, a tanárok is foglyok itt, szóval van néhány őrült, aki még ilyenkor is megpróbál leckét tukmálni ránk, de amúgy elég szabad az élet, csak a kerítésen nem lehet kiszökni. A tanárok és a mentorok mániákusan figyelik. Nem tudom, miért feltételeztem, hogy Kiara ki akarna szökni. Egyszerűen olyan feje volt. Lassan kiértünk az előtérbe, majd a lépcsőn felvezetve őt egészen a növendékek folyosójáig kísértem, ahonnét mindkét oldalról ajtók nyíltak. Meg sem álltam, míg az egyik ajtó melletti aranytáblácskán meg nem láttam Kiara nevét. – Tessék, a'sszem ez a tiéd. Úgy tűnik, van szobatársad is. Gwen, hát ő... – Pont olyan néma és passzív, mint te...– ...vele jól megérteted majd magad. A'sszem.

Nao	Előzmény | 2015.06.17. 15:31 - #1

Cordelia St. James és Jasmine Chase

[5-1]