FrissítésSúgó

becks	2015.06.20. 15:57 -

[25-6] [5-1]

shade

Előzmény | 2015.06.28. 21:10 - #5

Egy kicsit morcos voltam, amiért Sky késett. Nem sokat, de késett. Így most nem maradt annyi időnk Rueda szobájának felforgatására, mint amúgy lett volna. Úgy számoltam, kábé egy órát edz mindenkivel a padre, aztán meg ki tudja, merrefelé lófrál, és csak utánatér vissza a főhadiszállására. Mindent jól kiszámoltam, amit ki lehetett, de a lányok mindig keresztbe tesznek a terveknek. Már kezdtem megbánni, hogy egy hormonoktól túlfűtött egyedet hoztam magammal egy ilyen veszélyes hadműveletre, de már semmit nem tehettem ellene. Hagytam, hadd tomboljanak a hormonok. - Tudtam, hogy egy ádáz feminista vagy - sóhajtottam lemondóan, ahogy a ruhásszekrényhez léptem. - De valamit igazán csinálhatnál a hangoddal, kezd idegesítővé válni az a cincogás. Mint valami egér. Csalódnom kellett. Nem hullt ki egy árva csontváz sem a szekrényből, de még csak egy szem fog sem, ami terhelő bizonyíték volna a padre maffiához kötődő kapcsolatára. Lebiggyesztett szájjal álltam a sötét ruhák garmadája előtt, és utat engedtem Sky-nak, hadd élje ki lányos rajongását. Én kevesebb lelkesedéssel kezdtem emelgetni a nadrágokat és ingeket, hátha találok alattuk egy levelet a maffiafőnöktől, vagy egy kis dugi pisztolyt, de semmi. Nada. Nyista.  Viszont Sky annál lelkesebben turkált Rueda cuccai között, megvető pillantásaim közepette. Már éppen fel akartam adni, hogy az éjjeliszekrényét kutassam át, amikor újra megszólalt Egérke, még izgatottabban, mint eddig. Erre felkaptama  fejem, és láttam, ahogy Sky a felső polcot simogatja. - Nem, csak furcsa fétised van, Garfinkle - vigyorogtam harminckét fogas cápamosollyal. A következő pillanatban Sky egy fekete sporttáskát emelt le a polcról, láthatóan meglepődött és megszeppent arckifejezéssel. Nem mondom, hogy én nem éreztem ugyanígy, de szerintem sokkal jobban tudtam leplezni, mint a hormonoktól túlfűtött lány. A szívem gyorsabban kezdett el verni, és izgalom lett úrrá rajtam, vajon mit találunk benne... De Sky-nak le kellett rombolnia az  éppen körvonalazódni kezdő illúzióimat a levágott emberi fejekről meg a halmokban álló, tisztára mosott pénzkötegekről. A táska a mellkasomnak csapódott, majd tompán puffant a földön. - Miért, te még nem láttál olyat? - vigyorodtam el tejbetök módjára, csak hogy húzzam egy kicsit Sky agyát. Aztán leguggoltam, és kihúztam a cipzárt. Amit a táskában láttam, attól tátva maradt a szám.  - Most már tuti, hogy a padre a maffia tagja - mondtam, szélesre nyitva a táska száját, hogy Skylar is lássa a takaros kis kötegekbe kötött zöldhasúkat, aztán a padlóra öntöttem a táska tartalmát, és hitetlenkedő szemekkel néztem padlón szétterülő pénzhalmazt. - Ennyi zsét még életemben nem láttam - mondtam áhítattal a hangomban, és a kezembe fogtam egy ötvendollárosokból álló köteget. Végigpörgetve megszámoltam, és hirtelen kedvem támadt zsebre vágni. - Ezer dolcsit tartok a kezemben - suttogtam teljesen megbabonázva, csilogó szemekkel nézve Sky-ra.

Nao	Előzmény | 2015.06.28. 20:37 - #4

Nem vettem magamra Sean érezhetően szarkasztikus hangnemét a késésemet illetően. Ugyan már, hiszen alig volt öt perc! Tipikus pasi, hisztizik, zártam le magamban a témát. És még azt mondják, a nők problémáznak sokat... Ugyanígy nem vettem magamra azt sem, amikor rám szólt. – A hormonjaim komoly, felelősségteljes kis hormonok, és nincs szükségük egy hím egyed igájára a nyakukon. – Ez a kijelentés minden bizonnyal sokkal határozottabb lett volna, hogyha nem egy mókus közli vele. Minden esetre, igyekeztem regulázni magam, így miután egy utolsó, vágyakozó sóhaj hagyta el a szám, csatlakoztam Seanhez, aki már a szekrényben kutakodott. – Hát, eddig nem túl izgalmas – cincogtam, miközben találomra arrébb csúsztattam néhány akasztót. Csupa olyan, sötét holmi volt benne, amit már milliószor láttam a Mentoron. Na várjál, ő ezeket milliószor hordta!, csillant fel a szemem, és ezzel az erővel le is vettem egy pólót az egyik kis polcról, és gombóccá tűrtem. Erős vágyat éreztem arra, hogy megszagoljam, aztán az illattól bódultan elterüljek az ágyon, de moderáltam magam. Később is ráérek álmodozni. Meg amúgy is, ha az elméletem helyes, akkor meleg. – Ez csak... Bizonyíték – rántottam meg a vállam, ha Sean esetleg észrevette volna. És biztos hogy észrevette, mert hát az orra előtt nyúltam el érte. Mielőtt még megint beszólhatott volna a hormonjaimra, elkezdtem áttúrni a cuccokat, végigtapogatni a zsebeket Seannel együtt, aztán mikor a kezemet elhúztam az egyik polc alja alatt, valami anyagot éreztem a bőrömön. – Hé, hé, hé, valamit érzek – közöltem izgatottan, miközben újra végighúztam a kezem a polcon. Eléggé perverz lehetett, ahogy Adonisz polcát simogattam, így még gyorsan hozzátettem: – Meg se szólalj a hormonjaimról, jó? Ahogy egyre jobban tapogattam, gy körvonalazódott előttem valamiféle tasak, amit a polc aljához rögzítettek. Automatikusan megpróbáltam leszedni onnan, ami mondjuk könnyebb lett volna, ha hagyom, hogy Sean vegye ki, aki azért rám vert néhány centit, és így nem kellett volna pipiskedve szerencsétlenkednem. Egy pillanatra átfutott rajtam valami – nem is tudom, talán bűntudat meg félelem. Egy felnőtt férfi szobájában jártunk, akinek elég durva Áldása volt, ráadásul a múltjáról még a többi mentor sem tudott biztosat... Egészen jó ötlet volt kutakodni a sötét zúgokban? Elvégre, nem véletlenül nem állítja őket reflektorfénybe... Mielőtt azonban az agyam rávághatta volna, hogy nem, a kis táska nemes egyszerűséggel a kezemben landolt. Olyan gyorsan húztam ki a kezem, vele együtt a táskát, mintha legalábbis inka templom lenne, ahol miután megszerzed a kincset, levágja a kezed egy tőr. Ahogy tippeltem is, egy táska volt, semmi extra, sima fekete, becipzározva. Forgatgattam egy darabig, mielőtt Seanre pillantottam volna. Aztán a mellkasához vágtam a táskát. – Te nyitod ki. Ha titkos meztelen képek vannak benne Moreau-ről, akkor te lásd, ne én. Érted, te már látták olyat, amilyenje neki van...

shade

Előzmény | 2015.06.28. 19:52 - #3

Tudtam, hogy nem úszhatom meg az ebédlő kidekorálását. Nem telt el egy fél óra, és a dirinő megint rám talált. Éppen a trófeateremben próbáltam egy kitömött nyulat egy szintén kitömött pumán meglovagoltatni, amikor Miss Dashwood betoppant villámokat lövő tekintettel, de amikor megszólalt, a legnyugodtabb hangon utasított, hogy azonnal menjek és szedjem le a post-iteket az ebédlőből. Mindig kitör a frász és a hideg futkározik a hátamon, amikor ezt a kombót dobja be, és az a kényszer kerít hatalmába, hogy azonnal csináljam meg, amit mond, különben felakaszt a csillárra a gatyámnál fogva. Csak úgy, megalázásként. Asszem, jobban féltem tőle, mint a padrétől. Valószínűleg ezért is tartottam jó ötletnek a mentor bá' szobájának átkutatását. Fekete cuccban masíroztam végig a folyosón, aztán, amikor odaértem Rueda hálószobája elé, a falnak támasztottam a hátam. A karórámra pillantottam, amit egészen addig nem hordtam, míg ide nem kerültem, de most, hogy elszakítottak a mobilomtól, jó hasznát vettem. Mindjárt fél tizenegy. Nem véletlenül ezt az időpontot választottam, mert a padre ilyenkor szokott Moon-Moonnal edzeni (Öregem, így megszivatni szerencsétlen gyereket. A szülei totál gyépések lehetnek.) Türelmetlenül vártam, hogy Grafinkle megjelenjen, de mit is vártam egy lánytól? Naná, hogy késett. Az időmet malmozással töltöttem, és egy ideges, de megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem, amikor Grafinkle kisasszony kegyeskedett elém járulni. - 'Alleluja! - morogtam, mintha értettem volna bármit is abból, amit elhadovált gyorsan. De azt nem tudtam meg, miért késett Sky. Nélküle is elkezdhettem volna, de olyan jófej vagyok, hogy megvártam. Ilyen a lovagiasság, kérem alássan. - Máskor is nagyon szívesen, hogy megmentem a hátsódat - feleltem mormogva, mert hirtelen erős vágyat éreztem, hogy Grafinkle fejét beleverjem a falba, és ott is hagyjam egy kis időre. Hogy nyeljen még egy kis cementet. Aztán csak sóhajtottam egyet, vettem egy mély levegőt, és némi koncentrálás után átléptem a falon. Nem tudom, mi baja volt Sky-nak, de én nem köhögtem port, miután újból megszilárdultam. - Visszavehetnél a héliumos lufiból, Garfinkle - mondtam nevetve, amikor Skylar újból normális méretűre nőtt, csak a hangját felejtette bolhanagyságúnak. Aztán vettem csak észre, hogy túlzottan lelkesedik azért, amiért Rueda szobájában vagyunk. És nem abból a célból, mint amiért én. Adonisz? - És a hormonjaidat is fogd vissza. Komoly küldetésben járunk itt, majd utána kirajonghatod magadat. Csajok... - mormogtam el az utolsó szót, majd megforgattam a szemem, és a mentor bá' ruhásszekrényéhez léptem. - Lássuk, rejteget-e csontvázakat a szekrényében - mondtam a drámai hatás kedvéért, mielőtt kinyitottam volna az ajtót

Nao	Előzmény | 2015.06.28. 17:09 - #2

Mondanám, hogy kínzóan lassan telt az idő addig, míg el nem érkezett a megbeszélt találkozó Seannel, de az hazugság lett volna. Oké, nyáron, a melegben Shelter House talán nem a legérdekesebb hely, de jó nagy könyvtára van, én pedig elhatároztam, hogy minden Tolkien-könyvet elolvasok. Valahol ott tartottam, hogy épp megvédték a Helm Szurdokot (komolyan? Ennyi volt a csatajelenet? A filmben valahogy sokkal... badassebb volt az egész), amikor eszembe jutott, hogy nekem jelenésem van. Így pár perc késéssel érkeztem meg Rueda szobája elé, fekete rövidnadrágban és fekete trikóban, ahogy az jó betörőhöz illik. Oké, az átlagos betörő felsőjén talán nem villog ott a Pink Floyd prizmája, de semmi sem lehetett tökéletes. – Üdv, földlakó! – intettem Seannek Spock-módra, majd a legkisebb bánatot sem érezve amiatt, hogy késtem, lassan közelebb slattyogtam, kezeim a farmerem hátsó zsebébe dugva. – A Helm Surdok megmenekült, csak, hogy tudd. És Haldír sem halt meg. Eggyel több meleg tündesrác, éljen! Az ajtó felé fordultam, amely mellett aranyozott táblácskán ott állt Angelo Rueda neve. – Nem tudom, te hogy tervezel bejutni, de én soha többet nem mászok át falakon – emeltem fel a mutatóujjam figyelmeztetőleg. – Menő trükk, de még gyakorolnod kéne. Valami cement-szerű port köhögtem fel... Szerintem még a molekuláimban is az maradt. Nem kockáztatnám, hogy most meg szálkákat hagyj bennem, mint valami béna sebész. Lehet, hogy az ember lányának nem épp betörés előtt kéne a társával elégedetlenkednie, de végül is, nem hajtott a tatár. Amennyiben valamilyen módon bizonyítékot kaptam arra, hogy a mentor nem tartózkodik odabent, úgy lehunytam a szemem és koncentráltam, ahogy Miss Dashwood tanította. Néhány ki és belégzés, egy erősebb löket a tudatalattimban, és hirtelen néhány centisre zsugorodtam. Néha eltűnődtem azon, hogy poénból be lehetne kenni valami fluoreszkáló cuccal, szárnyakat ragasztok, és én leszek Giling-galang, a Shelter House fantom-tündére, aztán rájövök, hogy az inkább megalázó lenne, mintsem vicces. Kihasználva az ajtó alatti rést, egyszerűen bemásztam alatta, aztán amint teljesen bent voltam, ismét normál méretű lettem. Álmélkodva néztem körül a szobában. – Te jó ég, sikerült, ott ülök, ahol Adonisz jár minden nap! – szólaltam meg boldogan... Kábé olyan magas, cincogó hangon, mint az Alvin és a Mókusokban. Valószínűleg még az én Áldásomat is volt hova fejlesztenem, de most még mindig jobban jártam, mint mikor az egyik kezem pici maradt. Az elég groteszk volt. – Hoppá.

becks

Előzmény | 2015.06.20. 15:57 - #1

[25-6] [5-1]